Mindennapi hülyeségek

Tegnap Budapesten jártam, és a Mátyás-templomnál találtam egy táblát, amivel már több helyen is találkoztam, és mindig megakadtam rajta. Mivel ez egy ilyen szép helyen volt, és a mérete sem kicsi, lefényképeztem nektek:





















Tudom, hogy ez egy általános jelzés, de akkor is...ha egyszer a nyíl balra mutat, akkor az emberke ne jobbra fusson már! Ha még ő is jobbra megy, én miért mennék balra?

Nem mondhatnám, hogy mai napom olyan túl izgalmasnak indult volna, de azért történt 1-2 jó dolog. Az öcsémnek ma volt a szülinapja - akinek ezúton is BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK - úgyhogy úgy döntöttem, hogy most veszem meg neki Miskolcon az ajándékát. Ötlet nélkül indultam el, úgyhogy szóltam két barátomnak is, hogy jöjjenek, hátha tudnak segíteni. Az egyik Laci volt, aki szintén szerkesztő ezen a blogon, a másik pedig Norbi, aki normálisabb tőlünk, de ő sem elveszett ember. Képzelhetitek mi lett az ejándék vásárlásból...
Már az érdekes volt, hogy mennyire más dolgokra gondolunk, ha ajándékról van szó: Laci valamilyen autóhóz való alkatrésze, Norbi ékszerre, vagy illatszerre, én meg speciel fingópárnára. Azért el tudom ám találni, hogy mi az, amire az embernek úgy igazán szüksége van.
Amikor elindultunk, még nem gondoltam volna, hogy ebből a napból egy ide illő bejegyzés lesz, de a Miskolc Plaza (tényleg ékezet nélkül kell írni) tett arról, hogy ma is legyen friss poszt. A főbejárat után néhány lépésre ez fogadott minket:


















Tiszta szerencse hogy még kapható! Pedig vihetik, mint a cukrot! Gondolom már nyitásnál sorban állnak a stand előtt, hogy vehessenek belőle, amíg van. Hogy ne nagyon keltsünk feltünést a fényképezéssel, jól megnéztük ezt is, meg a másik standot is. Ennek köszönhetően találtunk másik gyöngyszemet is.





















Ezt csak az érti, aki rendszeresen nézi a napirajz.hu-t, de annak biztos nagyon tetszik. Mi is jót derültünk rajta.
Viszont ajándékot nem találtunk, pedig jártunk egy pár helyen. Úgy döntöttünk hogy inkább elmegyünk Tiszai pályaudvarra, és megnézzük a holokausztról szervezett vándorkiállítást, én meg visszamegyek utána központba vásárolni. A kiállításon a várttal ellentétben nem keltettünk felháborodást. Ennek egyik oka, hogy a vagonba, ahol ez volt, nem sikerült bejutnunk az iskolás csoportortok miatt. A másik ok meg, hogy én csak nagyon halkan kezdtem a holokausztról szóló kiállítás közelében énekelni a német himnuszt, csak visszafogottan jegyeztük meg a plakátot nézve, hogy nagypapán milyen jól állt az SS-tisztes egyenruha, és csak alig hallhatóan hívtuk egymást  Hansnak és Jürgennek.
És ez a nap még ezek után is tudott olyat mutatni, amit nem vártam volna. Volt még egy fizika órám, amire nagy kedvem nem volt bemenni, de megérte. Nem maga az óra hozta a poént, hanem ami utána jött. Épp foglaltuk el a csuklós buszon a helyünket, amikor a buszsofőr ezt mondta a mikrofonba:
 - Annyian legyenek elől is, mint hátul!
Akármennyit gondolkodok ezen, nem tudom megérteni... Viszont megnyugtatok mindenkit, a tesóm nem maradt ajándék nélkül.

Ez egy elég termékeny nap hülyeség szempontjából. Miközben az előző posztot írtam, átkapcsoltam a tv-t az általam nagyon kedvelt televízión keresztüli kártyás jóslásra. (Nem tudom, hogy ennek mi a szakszerű megnevezése, de remélem tudjátok miről van szó) Az első betelefonáló, egy férfi volt, aki megkérdezte, hogy fog-e nyerni ma. A kártya megmutatta a valót, hogy nem. Ez így még nem túl izgalmas. De a férfi kb. 5 perc múlva megint adásba került, és megint megkérdezte, hogy fog-e nyerni ma. A jósnő úgy finoman el is magyarázta neki, hogy ez nem így meg. De ez még mindig nem elég... A férfi harmadszor is adásba került! A kérdése viszont már más volt:

-Azt szeretném kééédezni, hoooooogy mit kééééédezzek, hogy nyeeeerjek?

 Aztán kijelentette:

 - Niccs pééézem!!!

Hát könyörgöm!!! Ha egyszer nincs pénze, akkor ne telefonáljon be 300 forintért ötször! Sőt, szerintem többször is, mert gondolom, nem kapcsolták minden próbálkozását. Na mindegy, a történetnek még nincs vége. A jós úgy döntötött, hogy lerázza magáról, és inkáb jósol neki valamit. Megjósolta azt, hogyha ma nem is fog nyerni, de próbálkozzon a szerencsejátékokkal mostanság, mert a kártya azt mutatja, hogy szerencsés napjai jönnek ilyen téren. Szerintem csak meg akarta szopatni a faszit, de ez most lényegtelen. Alig telt el 5 perc, és az úriember megint vonalban volt. És megmondta a ténylegeset:

- Nééém vaálaszolt a kééééérdééésömreee!

Na ekkor már kapott a pofájára a jósnőtől. Nem nagyon tudom már idézni, hogy mit mondott a jól hallhatóan értelmiségi úriembernek, de nem volt egyszerű, az biztos. És nincs pénze...csodálkozol hülyenemnormálisaberráltgyerek? Vagyis nem gyerek, ez már az értelme csúcsán lévő felnőtt férfi egyén. 

Néha meg szoktam nézni, az élő parlamenti közvetítéseket. Érdekel, hogy mi az, amit ők élőben ott mondanak, és hogy attól mennyire különbözik az, amit később a média leközöl. Ma hazaérve az egyetemről is belekukkatonttam egy kicsit, hátha megtudok alami fontos dolgot. Nem tudtam meg semmi értelmeset, de kb. egy órája olyat hallottam, hogy könnyezve nevettem vagy tíz percig. A következő hangzott el:

-Megadom a szót XY-nak, az SZDSZ képviselőjének:

A képviselő úr nem vette észre, hogy már ki van hangosítva, és felállás közben ez hagyta el a száját:

-Na végre...faszom...

Ez egy nagyon nem várt felszólalás volt a részéről.

Már nagyon régen, egész kicsi korom óta rajongok a sportokért. Szinte minden sportot megnézek a sakktól a pankrációig. Ez a rajongásom miatt szinte minden este megtartom azt a programom, hogy megnézem a különböző csatornák sporthíreit. Azok lehet, hogy véletlenül, de úgy vannak időben, hogy amikor az egyik csatornán vége van, kezdődik a másikon. És nem teljesen ugyanazok a hírek vannak mindegyiken, úgyhogy az ilyen fanatikusoknak, mint nekem, megéri több adó összeállítását is megnézni. Ma az egyik magyar sportcsatorna beszélgetős hírműsorában volt egy olyan téma, ami nagyon megtetszett, és el is gondolkodtatott egy kicsit. A hír tömören ennyi:
A Tottenham focicsapata megnyerte az angol ligakupát. A nagy eseményen felbuzdulva, a csapat edzője szinte megparancsolta a játékosoknak, hogy este kocsmázzanak, és mulassanak egyet. Ennek az eredménye az lett, hogy több helyen is megjelentek a focistákról olyan képek, hogy ők vitathatlanul seggpicsarészegek. Nem nagyon tudnak állni a lábukon, és az arcukat elnézve már nem is nagyon vannak eszméletüknél.
Én ezt nem vetem meg, sőt... Szerintem ez egy nagyon jó edző, hogy így szabadon engedi a focistáit egy estére ünnepelni. Megérdemelték azok a srácok ezt az estét. És őket sem kell lenézni amiatt, mert kegyetlenül beakasztottak. Egy ekkora eseményt méltó módon kell megünnepelni, és az valahogy így néz ki.
Viszont belegondoltam, hogy ha ez az edző mondjuk Magyarországon, vagy még jobb: Oroszországban nyerne egy ízig-vérig orosz csapattal kupát, vagy bajnokságot. Ha ott adna ilyen parancsot a focistáknak, hogy kocsmázzanak, abból valószínű világra szóló botrány lenne. Egy olyan országban, ahol az ivás az amúgy is az élet egy fontos része, parancsra vedelni a szeszt... valószínű még halálos áldozata is lenne.

 

Mint mondtam, Dunaújvárosban volt 1-2 érdekes dolog. Ami még említésre méltó, azt a főiskolán találtam.( Mi olyan eminens hallgatók vagyunk, hogy akárhova utazunk, elmegyünk a helyi felső oktatásiintézménybe is. :P) De itt most nem a főiskola a lényeg, inkább az, hogy milyen nehézségekbe ütközik az ember, ha albérletet, vagy kollégiumot keres a könnyebb iskolába járás miatt. Én például nagyon elég sokat szenvedtem a haverokkal, hogy olyan helyet találjak, amit szinte minden szempontból megfelel: ár, minőség, terület stb. Sztálingrádba ebből az ár részt nagyon szimpatikusan megoldották, ugyanis ingyen kínáltak albérletet. Néztem is nagyokat, amikor a hirdetést, olvastam, aztán amikor sikerült végigolvasnom az egészet, jót vidultam rajta. Meg is örökítettem, olvassátok el, szerintem nektek is tetszeni fog:




















Én már ott a "max 4 főt SOS,"-nél is elakadtam, mert annyira nem állt bennem össze a mondat. De maga az ötlet valami frenetikus! Ingyen lakhatásért cserébe felügyelni a koleszlakókra? Zseniális! Az már e mellett el is veszlik szinte, hogy a végén a " v. a Koleszban" nagy K-val van. Itt ez az ajánlat mindent visz.

Újra itt vagyok. Kb egy hete nem írtam. Ennek egyik oka, hogy nincs internetem még Miskolcon, és még a következő hét elején sem lesz. A másik ok, hogy olyan hét áll mögöttem, hogy ha akartam volna sem tudtam volna foglalkozni a bloggal. Egy kicsit durvára sikerültek a félév első napjai az egyetemen. Volt minden: dinom-dánom, fisi-fosi, hugyi-bugyi, ahogy egy igazi bulis héten kell. Lehet, hogy találkoztam poénos dolgokkal, de nem nagyon fogtam fel őket... Viszont tegnap olyat láttam, amit meg kell említenem.
Egy egyetemi kirándulás keretében eljutottam a paksi atomerőműbe, és Dunaújvárosba. Az erőműbe is voltak roppant érdekes dolgok, de nem vihettem be se fényképezőgépet, se mobiltelefont, így sajnos azokat nem tudtam megörökíteni. Talán  azokról majd egy bejegyzésben egyszerre számolok be. De Sztálingrád (Dunaújváros) kárpótolt ezen a téren. Amint leszáltam a buszról, ez a kép fogadott:






















A kép mobillal lett csinálva...mint mindig...és ezért nem a legjobb minőségű, a két oldalán lemaradt 1-2 méter, de a lényeg látszik: Európa itt épül, kb egy olyan 6*6 méter területű részen. De jó nekünk! Mi magyarok még ezt is tudjuk! Annyira furdal a kiváncsiság, hogy vajon mi lesz ez, mert a tábla majdnem akkora, mint maga az építkezés, ami amúgy még nagyon az elején jár. De ki tudja, lehet, hogy még a csodájára járunk egyszer...

Tegnap az egyetemen jártam. Végre lefényképeztem azt, ami már nagyon régen foglalkoztat. Év elején hívták fel erre a figyelmem, és azóta nem hagy nyugodni, hogy ez miért vam így. Na jó, nem húzom tovább az időt, hogy értsétek, miről beszélek, itt a kép:



















Fogalmam nincs, hogy ez hogy alakulhatott ki. Persze hülye ötleteim vannak, de azokat most nem mondom el, mert annyira nem jók, hogy azzal raboljam az időtök. Ha valaki tud nekem erről valami konkrétat mondani, az legyen szíves, ossza meg velem. Előre is köszi.