Végre visszatértem kéthetes, hivatali ügyintézéssel, felvételi lappal, debreceni, nyíregyházi és egyéb utakkal tarkított, estetízigműhelybenkoszolódós, éppcsake-mailtelolvasós, félévkezdős, aláírástmárelbukós száműzetésemből. Megállapíthattam, hogy a magyar hivatalokkal nem egyszerű együtt élni, hogy Debrecenben néhány dolog sokkal értelmesebben van megoldva, mint Miskolcon és még sok-sok nagyon fontos tényt támaszthattam alá, amit az átlagember inkább közhelynek nevezne.

Na de nem akarok énblogot alkotni, lássuk, mit találtam Miskolcon!

Emlékszem, keddi nap volt. Véget ért az általános fizika gyakorlat, benn állt a 31-es, felültem rá. Igaz, rászoktattak a 22-es+villamos párosításra, de akkor épp fáradt voltam, úgy döntöttem, inkább alszom a kedvenc helyemen, a hátsó sor bal szélső ülésén. Leültem, nekidőltem a tetőoszlopnak, alattam békésen duruzsolt a Rába D10, szégyen, nem szégyen, elaludtam. Csak a Lévay József utca hírhedt keresztbordái tudtak felébreszteni. Megérte, mert olyat láttam, amilyet ritkán.

Tudni kell, hogy ez Miskolc egyik jómódú utcájának számít. Két panzió is van az utcában, minden ház igényes, pár éve épült vagy felújított, az előttük parkoló autókat sem a Merkur importálta. Nem ez a leggazdagabb vidék, itt még szolidan megy a proccolás, de aki valakinek akar tűnni, annak bizony itt már kötelező a kovácsoltvas kerítés. Hősünk is beállt a sorba és még meg is fejelte kaputelefonnal, valamint távirányítós garázskapuval. Biztonság mindenek előtt, innen azért már érdemes lopni, tehát rosszindulatú emberek is jöhetnek. A kovácsoltvas kerítésen én azért nem másznék át (kellemetlen, mikor az ember nem úgy találkozik a "dárdákkal", mint szeretné, volt már benne részem), a kaputelefon jóvoltából nem kell kimenni minden csengetésre, hogy aztán t*könlőjenek a sörétessel és a kocsival sem kell megállni a garázsajtó nyitásának idejére, utca elején, gombnyomás, mire odaérünk, nyitva van, nem rángathatnak ki az autóból. Csodálatos.

Vagy nézhetjük úgy a dolgot, hogy ez a környék még nem az avantgárd villák negyede, itt "rendes" házakat kell építeni. Viszont hogy látsszon, hogy ez mégsem a Szondi-telep, ezért az anyagválasztás, a kivitelezés igényesebb. Pala- vagy bádogtető helyett cserép, tisztességes színezés (nem csak malteros fal, mint a szocpolos házaknál), drágának kinéző bejárati ajtó a TÜZÉP-es helyett, OSB lapból tákolt, lakattal lezárt garázsajtó helyett egyben nyíló, elektromos, távirányítós, léc- vagy Zsiguli-fékpofa mintás (majd lefényképezem) kazánlemez-kerítés helyett kovácsoltvas.

Viszont akárhonnan nézzük, a kocsibeállóban kapuként éktelenkedő három kordondarab (Kossuth téri emlék?) sehogy sem illik az összképbe...