Karácsonykor nem nehéz kapcsolatba kerülni a mákkal. Mákos a bejgli, a bobájka, ha kevésbé ügyes vagyok, a fél konyha... Tavaly én is kivettem a részem a jóból, mákot daráltam. Van egy kis kézi mákdarálónk, feltettem az asztal szélére, aztán hadd menjen!
Nem ment. Nem ment, ugyanis a mákdarálót megtervező számtalan mérnök egyike vagy mindegyike egy kis meglepetéssel kedveskedett minden jövőbeli használónak: a mákdaráló és a darált mák összegyűjtésére, tárolására szolgáló műanyagtál így viszonyult egymáshoz:
Mint látható, a tál 5 cm-es magassága is óriásinak bizonyult. Próbálkoztam hát egy másik módszerrel:
Ez sem vált be, mert a darált mák gyorsan elérte a daráló alját, onnantól kezdve meg nem akart kiperegni az, amit beleöntöttem. Viszont a tálat lehetett forgatni. Így elértem, hogy a papucsomba több került, mint a tálba. Na jó, gondoltam, keresek kisebbet, hátha létezik ennél alacsonyabb, de elfogadható méretű tál. A baj ott kezdődött, hogy a kisebb műanyagtál túl kicsi volt, nagyjából 5 dekagramm mák fért bele megdarálva. Ezért két választásom maradt: vagy a mákot öntözgetem bele egy nagyobb tálba (meg a földre), vagy az apró tálakból készítek sormintát az asztal szélére (hogy a bejgli tésztájára történő ráöntéskor ugyanúgy a földre kerüljön a fele a sok tállal egyensúlyozás miatt). Nem volt egyik sem nyerő. Aztán megtaláltam a megoldást:
Örömöm nem tartott sokáig. A darált mák ugyanis a homokhoz hasonlóan nem nagyon akar ám szépen, szabályos kúpban megállni, hanem a lapostányér nem létező peremét kihasználva lepereg a tányér szélén. Ezen lehet segíteni azzal, ha kézzel vagy kanállal időnként arrébhúzom a felesleges mákot. Azonban az "időnként" ebben az esetben annyira sűrű időtartamot jelölt, ami mellett lehetetlen volt tekerni a darálót, már csak azért is, mert a mák a fentebb ismertetett módon megint elérte a daráló alját. Kezdett idegesíteni a dolog. Ugyani miért nem lehet olyan magasra építeni a darálót, hogy egy normális méretű tál beférjen alá? Na de ez csak egy példa. Van nekünk diódarálónk és húsdarálónk is, egyik alá sem nagyon lehet egy papírlapon kívül mást betolni.
Egyetlen, valamennyire értelmes megoldást találtam erre a problémára: A fentebb már említett mérnökök nem szoktak a konyhában dolgozni, csak rajzolni, erővektorokat felírni, integrálni és kiszámítani, milyen hosszúságú láb kell ahhoz, hogy ne tekerje szét a csavaróerő, ami rá hat. De legközelebb jó lenne, ha valaki olyan is a tervek közelébe jutna, aki mondjuk használni is próbálta már.
