Bizony, van félnivalója a MÁV-nak. A konkurrencia nyugatról jön. Redmond nem kíméli a MÁV magyarországi monopolhelyzetét, ki akarja kanyarítani a maga részét a hülyeségre váró állampolgárok hatalams piacából.

Történt, hogy egy régi IHM (nem, nem az együttes, volt egy ilyen minisztérium, valamikor az előző kormány hajnalán) pályázaton nyertünk pár Microsoft-szoftvert. Nem vertem a s*ggem a fölhöz örömömben, de ajándék lónak nem illik nézni a fogát. Kaptuk, örüljünk neki! A Windows XP telepítő-CD köszöni szépen, megvan, mióta megkaptuk, azóta a műbőr CD-tartóban pihen. Az Office 2003 és az Office Media Content is hasonló karriert futott be. A Media Content CD-jénál gondolkodtam a visszapillantó tükörre akasztáson, mert azon kívül, hogy az Office méretét  kezelhetetlenre növeli és még tovább lassítja az amúgy sem versenyagárral vetekedő sebességű programcsomagot, nem sok hasznát látom. Aki képes kiadványt akar szerkeszteni, az úgysem Office-ban erőlködik, az átlag felhasználónak pedig a gyári Clipart is elég (tényleg, hányan hallottak a 80:20 szabályról?).

Na, de most fordult a kocka. Egy napon fogta magát a gépre gyárilag feltelepített Office (nem az, amit kaptunk) és összeomlott, ami azért volt kellemetlen, mert egy .xls fájlban megadott alkatrészkatalóguslistából kellett volna rendelést összeállítanom. Na jó, semmi baj, letörlöm az Office-t, újratelepítés és jó lesz.

Elő a telepítőt, megkerestem a hozzá kapott levelet, benne egy Bypass Key. Semmi mást nem kaptunk a lemezhez, tehát ami kell ahhoz, hogy ezt a gépre erőltessem, annak itt kell lennie. Megnéztem a Bypass Key-t, 5*5 karakter, CD-kódnak jó lesz. Lemez be, másol, tölt, kéri a termékazonosítót. Beütöm.

Nem jó.

Na, még egyszer, biztos elrontottam.

Megint nem jó.

Csupa nagybetűvel (elméletileg mindegy, de sosem lehet tudni).

Még mindig nem jó.

Kiderült, hogy kaptunk egy olyan Office 2003 telepítőt, ami nem használható, merthogy nincs meg a termékazonosító. De ehhez azért kell az allicenc. Igaz, nem tudom, mi a főlicenc, de olyan szép a hivatalosan megfogalmazott, paragrafusokkal gazdagon díszített levél, három nyomtatott aláírással. Nem volt jobb ötletem, ellátogattam a Microsoft weblapjára, ahol kb. 10 perc alatt találtam meg az e-mail címüket, elég rendesen eldugva. Végülis miért éppen egy számítástechnikai vállalat legyen büszke az e-mailjére? Egy díszkovácsnak nagyobb munka összehozni egyet...

Megírtam az e-mailt, válasz persze nem jött. Miért is jött volna? Aki az egyre ritkábban működő MÁV előbb-utóbb megüresedő helyére pályázik, annál alapkövetelmény, hogy ne legyen képes normális idő alatt reagálni egy egyszerű kérdésre.

Megszületett a megoldás: a régi számítógépen, ami bár halálosan lassú, de azért az Office még valahogyan fut rajta, átkonvertálom txt-be a listát, feladom a rendelést abból, aztán megteszem azt, amin már régóta gondolkozom: letörlöm az Office-t és átállok OpenOffice-ra, a szerkesztőség a Writer formátumában is tudja fogadni a cikkeimet.

Persze az Office uninstallja nem fut merevlemezről. Be a telepítőt. A kezdőképernyőről lehet letörölni. Most pedig ti jöttök: találjátok ki, melyik lépés után jön be a kezdőképernyő!

Igen, az után...