Egy vasútállomáson láthat az ember meglepő dolgokat. Főleg, ha az olyan nagy, mint a debreceni Nagyállomás. Ott előfordulhat, hogy az ember csak kulcsot akar másoltatni, mégis találkozik legalább nyolc olyan emberrel, aki épp most késte le a vonatot, ami munkából vinné hazafelé (fél tizenegykor, jó munkarendje lehet), ezért csak húsz forintot kér, közben belép legalább három olyan egyházba, ami az egyedüli üdvözüléshez vezet el, ráadásul még a bangladesi száraztésztagyár építésekor megfázott tádzsik vendégmunkások árváinak is adakozhat. Nagyszerű!
De vannak olyan dolgok is, amelyek szavak nélkül tudnak meglepetést okozni. Ilyenek a harmadik foktól induló lépcsőfelvonók (nehogy már fel lehessen szállni rájuk tolókocsival), amelyek talán épp ezért nem is működnek. Ilyen a 7-8. vágányok peronján már október óta rozsdásodó fékpofa (jó pár kiló öntöttvas, a kutyának sem kell) és ilyen volt ez is:
.jpg)
Az ott egy seprű. Nem egészen értettem, mit keres ott, de több magyarázatot is találtam rá:
1. A takarítás meggyorsítása - az utasok panaszai miatt a MÁV elkezdte a személykocsik és állomások takarítását és ezt meggyorsítandó a takarítók az eszközeiket mindig ott hagyják, ahol használni fogják. Így a két peron közti szakaszt gyorsabban tehetik meg, nem kell lépcsőzni a takarítószerekkel és -eszközökkel.
2. Felhívás öngondoskodásra - az előzőekből kiindulva a MÁV diszkrét felhívásként teszi közzé, hogy "Ha koszos a pályaudvar, ott a seprű, lesz szíves takarítani a tisztelt, elégedetlen utas!". Munkamoráljukat ismerve ez a legvalószínűbb.
3. A MÁV új stratégiájának része: P+R parkoló - kizárólag 80 év feletti, ősz hajú, seprűn közlekedő hölgyek részére. Igénybevételük a Nemzetközi Boszorkány- és Varázslószövetség érvényes tagsági igazolványával lehetséges.
Vagy lehet, hogy valami prózaibb ok áll a háttérben?
