Tegnap sikerült feltölteni a szőnyegseprő akkuját, ám ettől a polcomon még nem lett rend. Azt kénytelen voltam "manuálisan" kialakítani. Így akadtam rá első miskolci ténykedésem néhány nyoma közül az egyikre: egy oklevélre, melyet az első év végén kaptam. Szép sárga, rajta az iskola képe (olyanra szerették volna, mintha grafikusművész alkotása lenne, de inkább a Rorsach-teszt tintapacái jutnak róla eszembe), a nevem, osztályom és az, hogy miért kaptam.
Na, itt a probléma. Az indoklás: "a 2003/2004-es tanévben elért kimagasló tanulmányi munkájáért". Ezt nem egészen értettem, így elolvastam még egyszer. Így sem lett világos. Egy munkát el lehet végezni, de elérni nehezen. El lehet viszont érni kimagasló tanulmányi teljesítményt. Ez a szókapcsolat viszont ebben a formában a magyar nyelv szabályai szerint nem értelmezhető. Viszont már évek óta ezt kapja minden tanév végén nagyjából száz Földesbe járó diák és úgy tűnik, elolvasni még senkinek sem sikerült. Az egész iskola lehülyézése előtt azonban eszembe jutott az, amit Bacsó Péter A tanú című filmjében mond Virág elvtárs Pelikánnak a magyar narancs tiszteletére rendezett ünnepségen: "Kit csaptunk be? (...) A kutatókat? Azok örülnek, hogy plecsni van a mellükön". S valóban, én is örültem annak az oklevélnek, el sem olvastam akkor, csak most.
Most viszont kár lenne idegeskedni rajta. Legalább mondhatom, hogy már a munkát is elértem, már csak fel kellene venni...
