Először is elnézést kérek az olvasóközönségtől (igen, látom mind a három-négy fenyegetően felemelt kezet), hogy tegnap és tegnapelőtt nem írtam semmit, de tegnapelőtt este fél hétre értem haza géptan vizsgáról és nem volt olyan a szellemi színvonalam, hogy meg merjek kockáztatni egy bejegyzést, tegnap pedig a szerver minden kísérletemre lefagyással reagált. Így most igyekszem pótolni.
Na, nem szaporítom a szót, belekezdek. 
Tény, hogy nincs nagy rend a szobámban. Aki betéved, gyakran találhatja szembe magát morzsával, elhullott apró alkatrészekkel, cukrospapírokkal és hasonló, szemétnek minősíthető dolgokkal. Ez van, az, hogy néha-néha autót szerelek és tesóm szinte folyamatosan a szobámban van, ezzel az eredménnyel jár. Ezért aztán kaptam anyától valamelyik születésnapomra egy akkumulátoros szőnyegseprőt. Leginkább egy partvishoz hasonlít, csak nagyobb a feje, forognak benne a kefék, van rajta egy méretes akkutartó... De aki látott már Teleshopot, tudja, miről van szó, mert ez teljesen ugyanúgy néz ki, csak minőségibb.
Jó tulajdonsága, hogy nincs vezetéke, ebből következik, hogy tölteni kell az akkut. van is hozzá töltő. Nem egyszerű a dolog, ugyanis a töltőt két részből kell összerakni. Van egy, amit be kell dugni a konnektorba és egy másik, amit rá kell pattintani. Azért lenne ez így praktikus, mert többféle akkut is lehet tölteni a felpattintós rész cseréjével, de ehhez csak egyet adtak, tehát csak ezzel az akkuval használható. Akkor miért nem lehet a két részt összeépíteni? Mindegy, tekintsünk el most ettől. Tehát beleteszem az akkut a töltőbe, bedugom a konnektorba, kigyullad a piros LED és már tölt is. Egyszerű.
Fogtam hát, bedugtam a töltőt a konnektorba és valami érdekeset láttam:
Nem tudom, ilyen méretben mennyire látható, de az áramkörök tulajdonságait és a biztonsági jelzéseket tartalmazó (egyébként hasznos) felirat bizony fejjel lefelé van.
Azt hiszem, ezen a képen már jobban látható a dolog. Először a saját hibámra gyanakodtam, arra gondolva, hogy a gyárban csak nem volt olyan bolond senki sem, hogy a töltőre úgy ragasszák fel a matricát, hogy üzemi állapotban olvashatatlan legyen. Ezért aztán - bár nem tűnt túlzottan jó megoldásnak - megpróbáltam megfordítani a töltőt. Ez lett az eredmény:
A felirat olvasható, de a töltőnek nem hiszem, hogy túlságosan jó lenne ez a helyzet. Szerencsére még hamarabb fordult ki a T-dugóból, minthogy letörtek volna a villásdugó villái (és annál is hamarabb, hogy el tudjam kapni). Én pedig fogtam, bedugtam a töltőt és csak néztem, néztem a fejjel lefelé álló feliratot és azon gondolkodtam, hogy vajon mennyi időbe, pénzbe és erőfeszítésbe tellett volna a matricát ragasztó robotba fordítva betenni az öntapadós ívet...
