Pár hete, mikor Tokajban az ormányirodában (leánykori nevén okmányiroda, de mivel ott okmányokhoz a legnehezebb hozzájutni, ezért más név kelett neki) jártam, figyelmes lettem valamire: a fényképek elkészítésére szolgáló fülkét egy jókora képernyővel szerelték fel. Meg is kérdeztem az ügyintézőt, mire szolgál, mire ő azt felelte, hogy a kedves ügyfél így láthatja a képet, ami róla készül. Jó ötletnek tartottam, hiszen így már ketten figyelik, jó-e a kép (az ügyintéző és az ügyfél), csak észreveszik, ha Godzilla néz vissza a képről.

Pár nappal később a szerencsi ormányirodába mentem elkészíttetni a személyi igazolványomat, mert Tokajban nem tudták vállalni, mikor ott jártam. Sorszám, 9-es ablak, régi személyi, lakcímkártya, aláírás, fénykép. Na, itt jött a bökkenő. A képernyő ugyanis majd' két méter magasságban van. Ha azt nézem, nem a fényképezőgépbe nézek, biztos, hogy nem jó a kép. Ha a fényképezőgépbe nézek és jó a kép, nem látom. Na, gondoltam, majd a kép elkészülte után. Akkor azonban a képernyő automatikusan kikapcsol, azért nem látom. Csak akkor kapcsol be újra, ha az ügyintéző visszalép a fényképkészítéshez, akkor azonban törli az elkészített képet (elmagyarázta a dolgot, onnan tudom). Tehát ott volt a méregdrága képernyő, kivezetve a kamera jele (nem ám egyszerűen két képernyőre kivetítve az asztal, mert a program többi elemét nem láthattam, csak a képet), csak éppen nem jó semmire, mert vagy nem látom, vagy nem jó a kép.

De a lényeg, hogy van képernyő...