1980-ban, a Genfi Autószalonon az Audi leleplezett egy merőben új sportkupét: ez volt az Audi Quattro. Addig a sportkocsik szinte kizárólag hátsókerékhajtással készültek, leszámítva egy-két elsőkerekes csodát (Lancia Fulvia, Saab Sonett, Wartburg 313-1 Sport). Ott volt ugyan a '60-as évekből az összkerékhajtású Jensen FF, de senki sem hitte, hogy a 4x4-es hajtásképlet valaha is számottevően megjelenik a terepjárók világán kívül. Az Audinak azonban a központi differenciálmű alkalmazásával sikerült elérnie, hogy aszfalton is lehetett kanyarodni az autóval, így a négy hajtott kerék jobb vonóerő-átvitelét és az általa biztosított semlegesebb sajátkormányzási tulajdonságokat végre ki lehetett használni a sportkocsikon is. Később aztán, 1983-tól jött a rövid Quattro. Az már egyértelműen ralira épült, 216 darabot gyártottak belőle. Szélesített, ültetett kasztni, kisebb fényszórók (a raliváltozatra úgyis ráaggattak még plusz lámpákat), nagyobb hűtők, 20 centivel rövidebb tengelytáv (a két hátsó ülés nem kell a futamokon), központi Torsen-difi, 20 szelepes motor és 306 lóerő. Vadállat volt, de nagyon jó volt. Annak az évnek azonban volt egy másik újdonsága is quattro-téren: a hajtáslánc bekerült az eredetileg az alapokat adó 80-asba is. Jó ötlet volt, mert a 220-306 lóerős sportkupék mellett a jóval gyengébb B2-es "kocka" 80-asoknak sem ártott meg, ha nem estek bele az árokba.
Na, igazából csak itt kezdődik a mi történetünk. Vasárnap, kipihenve a szombati agytornát, a családdal közösen elmentünk Nyírtétre. Ott már délelőtt 10-kor lehetetlen volt parkolni, annyi motor állt (Dezső, a szervező csodákra képes), így csak az egyik helyi "sztrítrészer" mögött volt annyi hely, hogy beférjen az autó, az utánfutó és még szegény Jawa is le tudjon róla gurulni. Először vártunk jó tíz percet, míg egy mögöttünk álló hölgy (világos hajszínnel) megpróbálta, tud-e utánfutóval tolatni. Nem tudott. Utána levettük a motort a futóról, én pedig elindultam a főtér felé, hogy fényképezzek. Csak akkor tudtam alaposan megfigyelni az előttünk álló autót.
Igen, van neki kipufogója. Kettő is. Szép nagyok. A hátfal alját át kellett szabni, de elfértek. Legalább be van kötve mindkettő, nem úgy, mint a mifelénk előforduló cápa-BMW-ken, ahol mindig csak a gyári füstöl, a "toldás" soha. Ezen biztos, hogy mindkettő a kipufogórendszer része, mert hazafelé legalább 10 km-en át nézhettük, ahogy mindkét csőből sűrű kék füst dől kifelé. Igaz, csúcssebesség közelében (ennél kb. 80 km/h) minden motornak jelentősebb az olajfogyasztása, mint alapjáraton döcögve. No de hagyjuk a gépészkedést, eleje is van ennek az autónak, nem csak hátulja...
Az sem jobb. Semmivel. Emberünk megvette szegény Audit. Meglátta rajta a quattro-emblémát, ettől tűzbe jött és nekifogott a motorháztető átszabásának. Végülis Quattros lett. Sport Quattros. Csak éppen a rövid Quattroéra hasonlító motorháztető kicsit röhejesen néz ki egy félig már agyonütött 80-ason. De nem baj, a lényeg, hogy jól nézzen ki...
