Ma ellátogattam Miskolc híres városába, hogy írjak egy cikket a motorkiállításról. Nem nézett ki bonyolultnak a feladat: odautazom, végigjárom a kiállítást, fényképeket készítek, jegyzetelek egy kicsit, aztán itthon megírom belőle, amit kell.
Végül ez is történt (na jó, a cikk megírása még nem történt meg, de még nincs nyakamon a lapzárta), csak éppen kicsit megbonyolítva. Kezdődött a dolog ott, hogy nem lehetett előre megtudni a programot. Sehogyan sem. Még azt sem, mikor van a megnyitó, így a tavalyi emlékeimet elővéve mentem 8-ra.
Aztán jött a bejárat, mint probléma. A Szemere szakközépiskola alsó autóbejárata mellett figyelt a tábla: "Motorkiállítás bejárat". Na, éppen ott nem lehetett bemenni, mellette a kiskapun kellett próbálkozni, mert az a kapu csak autóbejárat volt a kiállítók részére. A kiskapunál pedig ott volt a másik probléma: a jegyváltás.
A dolog itt is egyszerű. Kell egy jegy. Színes, azonosítókkal ellátott, hogy ne lehessen hamisítani. Rajta kell lennie, mire szól, ki a szervező, mennyi a belépődíj ÁFÁ-ja, meg lehet pár reklám, hadd olvassa a nép. Kaptam én is, valamint mellé adtak egy karszalagot, mert azzal egyszerű azonosítani a vendégeket. Felteszi, levenni nem tudja épségben, tehát akin van, bemehet, akin nincs, nem. És nem tudja elhagyni akkor sem, ha hazaugrik ebédelni, nem kell a táska alján kutatni, a csuklóra húzott szalag meg csak kézmosáskor tud sérülni.
A diákigazolványt a "Majd a kapunál megnézik" mondattal intézték el. Tehát ha nincs diákom, hiába fizettem ki a diákbelépőt, újra vennem kell teljesárút. Végülis logikus is lehet, ha csalok, megérdemlem, bár egyszerűbb lenne a jegyváltásnál megnézni a diákot. A jegyárusításra szolgáló lakókocsit egyébként nem sikerült egyből megtalálni, ebben valószínűleg az oldalán található "Kürtőskalács" feliratnak is szerepe volt.
A lényeg, hogy megvolt a jegy, a visszajárót eltettem, a karszalagot, a jegyet és a diákot természetesen nem, mert azokra még szükség lesz. Odaértem a lakókocsitól mintegy 2 és fél - na jó, három - méterre található kapuhoz, ott mutattam a diákot. "Nem kell, már a jegyváltásnál megnézték".
Hoppá! Nem is tudtam! Na, mindegy, folytassuk tovább!
Odaadtam a jegyet a kapuban álló motoros kollégának, aki megnézte, majd elszakította és kidobta a kukába, a karszalagot pedig feltette a csuklómra. Tehát a négyszínnyomással készült, vonalkódos jegy, amin még reklámok is voltak, kb. 3-4 másodperces élettartamra volt tervezve. Ráadásul az a kis szerep is értelmetlen, mert karszalagot csak az kap, aki fizetett. Gondolom, a jegyadásra valamilyen jogszabály kötelezi a szervezőt (az ÁFA értéke biztosan nem viccből volt rajta), de a szükséges információk elférnének a karszalagon is, ráadásul lehet, hogy olcsóbb. És ha én mégis kíváncsi lennék arra a pár reklámozott cégre, akik gondolom, nem ingyen kerültek egy olyan darab papírra, amit minden látogató a kezébe vesz és legalább egyszer elolvas, nem tudom megtenni, mert nem kaphatom vissza a jegyet.
Hű, de ki van ez találva...
