Ma a szokásos szombat délelőtti programomat végeztem: tesómmal meséket néztünk a TV-ben. Ilyenkor egész jól elvagyunk, ő nézi, én újságot olvasok, neki csak annyi a lényeg, hogy ott üljek mellette. Néha felnézek, hogy mégis mi az, amiből próbál művelődni, de azt mindig megbánom, mert egy-egy jobban sikerült mese két másodperc alatt is érezhetően rombolja az agyam.
Most azonban a reklámblokkban találtam olyat, hogy ha nem a tizensok kilós fotelban ülök, biztosan hanyattesek a meglepetéstől. Mesedélelőtt közben mit kell reklámozni? Játékot, ez magától értetődő. Ezúttal a FurReal elnevezésű plüssállat-gyűjteményt mutogatták, hogy a gyerek tudja mondani apukának, anyukának, mit szeretne. Igaz, hivatalosan nem plüss, mert eredeti hatású műszőrme, de ez most nem zavar. Plüss és kész. Lehet kapni kiskutyát, kiscicát, kislovacskát, kiscsibét és kismadarat (miniatűr tyúknak néz ki, de annak semmi értelme). A bukta ott kezdődik, hogy ez utóbbi kettő is szőrmés, de ezt még rá lehet fogni a gyártási költségek csökkentésére. Na de vannak kiegészítők is: giccses rózsaszín bölcső, fölé baldachin, illetve cumisüveg. A cumisüveg megfelelő helyre dugására az állatkák intenzív össze-vissza mozgással reagálnak, mintha igaziak lennének és örülnének. És itt jött az, amit nem tudtam értelmezni: a játék kiscsibét és kistyúkot is a játék cumisüvegből etették!
Utána meg szegény tanítónéni csodálkozik, mikor nem bírja megtanítani a negyedikes gyereknek, hogy a madarak nem szoktak szopni, mert nincs nekik mit...
