Mi jut eszetekbe arról, ha azt halljátok: "Péntek délutáni"? Mifelénk ez nem egyszerűen egy időpontot ad meg, ez a két szó egy minőségi kategóriát határoz meg. Összecsapott, félbehagyott, elnagyolt termékekre használták ezt annak idején.
Annak idején, mikor még dúlt a TSZ-ek, KTSZ-ek, GMK-k aranykora. Ezekben a dolgozók pénteken alapértelmezésként is csak dísznek jelentek meg, de ebédidő után már csak akkor dolgoztak, ha hóvégi hajrá volt. Nem is akárhogyan... Új korukban rozsdásodó vasáruk, elszakadó nadrágok, soha nem működő borsdarálók jelezték a hétnek ezt a pár óráját. De szerencsére ennek már vége.
Vége? Én is úgy hittem, de azt kell mondanom: mégsem. Ma ugyanis ezt találtam az egyetemen, a Hallgatói Központ ajtaján:
.jpg)
Az eleje a lényeg: vannak munkanapok és vannak péntekek. Tehát azért a TSZ-ek, KTSZ-ek, GMK-k aranykora még nem járt le, megvan az igazi magyar munkamorál...
