Még nem írtam a blogba sokat, és megfogadtam, hogy amíg van hátra vizsgám, nem is nagyon fogok. De tagnap valami olyan történt velem, amit nem bírok ki, hogy ne írjam ide minél hamarabb.
Tegnap voltam a miskolci Nagyszínházban. A Hippolyt, a lakájt adták elő. Nagyon választásom nem volt, anya indulás előtt 1-2 órával felhívott, hogy valaki visszamondta és van egy felesleges jegy, mennyek. Ha ő azt mondja, menni kell, akkor menni kell... Amúgy meg szívesen járok színházba, csak egy kicsit fáradt voltam hozzá. Na mindegy, elmentem. A színházba megkaptam a jegyemet. Két busszal mentünk, de persze, hogy én olyan jegyet kaptam, ahol a közelembe nincs egy ismerős sem. A csoport a jobboldalon ült, én meg a bal oldalon, a 9. sor legelső székében. Messzebbre nem is kerülhettem volna. De ezt még meg is emésztettem, mert nem annyira bírom azt a társaságot.
Az első felvonás zökkenő mentesen végigment, az előadás nagyon jó volt, sokat nevettem a jó poénokon. Jött a második felvonás. Elém beültettek egy olyan nőt, aki saját elmondása szerint már tizedszer látta ezt. Ezt csak úgy spontánba közölte a körülötte ülőknek, amikor leült. Mondtam is, hogy örülök neki. Később már nem örültem... Mivel már ennyiszer látta, az összes poén előtt néhány másodperccel már elkezdett hangosan kacagni, hogy véletlenül se halljam a poént. Maga az előadásmód is vicces volt, de azért a kimondott szóvicceket is jó lett volna hallani.
De a második felvonás utáni szünet valami olyan poént hozzot, amiért megérte elmenni. Én eddig úgy gondoltam, hogy színházba kultúr emberek járnak. Változott a véleményem... A felvonás után én egyből elmentem a wc-re, hogy ne legyen sor. Egyedül ott nagy magányomba eresztem a fáradt olajat, és egyszer csak olyan robajjal jön be valaki, mint egy tank. Rögtön észre vettem, hogy azért jön így, mert bizony ez az ember be van itókázva. Nem is kicsit! Tulajdon képpen seggpicsarészeg volt. Ez, hogy színházba ilyet látok már önmagában nagyon meglepett. Na de az ami utána történt. Látom, hogy az úriember a radiátort nézi mereven. Nem baj, nekem dolgom van, azzal foglalkozok. De egyszer csak csobogást  hallok. Odanézek, és az italos illető bizony a radiátorra végzi a dolgát. Húúúúúúúúúúúú!!!!!!!! Azért...!!!!!!!!!!!... Hátranéz rám, észreveszi, hogy valami baj van, és a legnagyobb nyugalommal, 90 fokot fordulva, közben a falat is megjelölve, folytatta a dolgát ott, ahol kell. Én meg inkább amilyen gyorsan csak tudtam, abbahagytam, és kimentem, mielőtt még egyet fordulna, és engem is megjelölne.