A címben említett mondat első felében szereplő melléknevet nem idézem. A történet úgyis nyilvánvalóvá teszi azok számára is, akik nem ismernék.
Maga a történet elég régi, sokan hallották már, de hátha lesz, aki itt olvassa először. Egyszer régen, mikor még először jártam Miskolcra, szokásomhoz híven bementem vasárnap délután az állomásra, a jegypénztárhoz.
- Csókolom, Miskolcig kérek egy diákot - és már oda is készítettem a 150 forintot (akkor még annyiból kitelt)
- A Tiszai vagy a Gömöri pályaudvarra? - hangzott az értelmes válasz. Meglepődtem, hogy megzavartak szokott rutinomban, ezért kötekedésből válaszoltam:
- A Gömörire!
- De én oda nem adhatok, meg oda egyébként is ugyanolyan 40 km-es jegy kell, mint a Tiszaira.
- Akkor miért kérdezte?
Megkaptam a jegyet egy szúrós tekintet társaságában. De akkor sem értem: miért kérdezte?
