Az iskola miatt gyakran használom a tömegközlekedést. Ilyenkor leginkább a baráti körömmel vagyok, és ha egyedül utazok, akkor is zenét hallgatok, tehát nem nagyon jön át, hogy mi folyik a külvilágban. Egyszer, amikor egyedül vonatoztam hazafelé, lemerült a zenegépem. Aludni nem nagyon tudtam, így elkezdtem figyelni, hogy mi zajlik körülöttem. Tudom, csúnya dolog hallgatózni, de ki az a barom, aki ilyenkor maga elé mered, kikapcsol agyilag, és nem hall semmit? Na jó, vannak ilyenek...de akkor már inkább hallgatózok, mint hogy azokhoz hasonlítsak. De ez lényegtelen... A lényeg az, hogy nagy meglepetésemre egy apuka elkezdte olvasni a fiának József Attilától az Altató című verset.(Aki nem tudná melyik ez, idézek: "aludj el szépen, kis Balázs.") Először nem néztem volna ki abból az emberből, hogy ilyet fog cselekedni, úgyanis sütött róla, hogy az IQ-ja nem lehet több 90-nél. De már az megdöbbentett, hogy ez úgy nála van. Egyből észrevettem, hogy itt nem egyszerű versolvasásról lesz szó. ordítani kezdte a verset, hogy a vonaton mindenki hallja, ő biza verset olvas a gyermekének. Tényleg mindenki rá figyelt, egyedül a kisfia, aki nem lehetett több 6 évesnél, sz@rt bele az egészbe, és ugrált az ülésen. Négy versszakot hiba nélkül elolvasott, de jött az ötödik, ahol bevallom hét évesen én is megakadtam egy pillanatra. Így hangzik az első sora:  "Szundít a lapda, meg a sip,"
Ez a szó, hogy lapda, így "p"-vel az apukát is megzavarta. Valahogy így hangzott el a versszak az ő szájából( természetesen még itt is ordított):
" Szundít a lapoda... Mi a faszom????...jaaaaa... labda!!!!! Szundít a labda, meg a síííííííp!!!!"
Természetesen annyi esze nem volt, hogy elhalkuljon, amíg átgondolja ezt a bonyolult részt. Ugyanolyan hangerővel, ha nem hangosabban ordított itt is. A lapdából labda lett, és a sipból meg olyan hossz íííííís síp, amilyet én még életemben nem hallottam. Így legalább van értelme... Nehogy már hülyeséget tanuljon a gyerek!