Utálatos dolog a vízszerelés. Először is: általában hidegben, esőben, szélben kell csinálni. Nyáron, mikor senkit sem zavarna egy kis vizeskedés, ásás, csőszerelés, sosem kell semmit javítani a hálózaton. De amint fel kell venni a vastagabb, jó nedvszívó ruhát, amint egyébként is lefagy az ember keze, amint kezd jól megdermedni a talaj, hogy ne lehessen dolgozni, rögtön jön valami probléma. Ilyenkor pedig előáll az a csodálatos helyzet, hogy az ember térdig vízben áll, mégsincs mit inni, mert az ivóvíz nem jön (pont azért, mert ott ér térdig, ahol nem kellene). És mivel dolgozik az ember, ráadásul a vizes ruha nehéz, mozogni sem könnyű benne, hamar megszomjazik. No de mit igyon, ha nincs víz? A megoldás egyszerű: bort. Sokat. Ezt tette Szökőcs kolléga is, aki a nagy munka szünetében megpihent és elmondta nekem, most épp hogyan zajlanak mindennapjai, mennyire várja Leventét, mikor indul Nagyváradra, sőt, még azt is megosztotta velem, hogy ő bizony halála után nem a pokolba, hanem a mennyországba szeretne jutni. Fogadjátok nagy örömmel ezt az exkluzív interjút! (avagy retekklub-stílusban: csak most, csak nektek, csak itt!)