Mostanában zajlik az elnökválasztás Oroszországban. Azért nem merem azt írni, hogy ma, mert egy olyan országban, ahol 11 időzóna van, kicsit problémás 24 óra alatt letudni egy ilyen eseményt. Aki kicsit is ismerős ott, a végeredményt már tudja, nem az az érdekes. Az viszont már annál inkább, hogy milyen módszerekkel próbálják rávenni a szavazásra - kicsit elhitetve velük, hogy van valami tétje az egész hercehurcának. Mivel ilyen törekvések nálunk is vannak, ezért megkísérlem a lehetetlent: összehasonlítani a megvalósítást nálunk és a nagy Oroszországban.
Mi kis nemzet vagyunk, kis pénzből gazdálkodunk, tehát nem tudunk nagyon látványos, nagyszabású dolgokat alkotni. Így hát nálunk a választás előtt híres emberek fényképeivel jelentek meg plakátok, azzal a felirattal, hogy: "Én megyek szavazni. És Ön?". Meg megjelent egy plakát - vagyis csak a digitális formája - Pándy András képével és az alábbi felirattal: "Én megyek savazni. És Ön?". Ez nem képezte a központi kampány részét, kellő humorérzékkel megáldott fiatalok munkája volt.
Aztán ennek voltak TV-s változatai is, melyek mentesek voltak mindenféle pártagitációtól, csak arra szólítottak fel minket, állampolgárokat, hogy ugyan menjünk már totózni, akarom mondani, szavazni. Ha akartunk, szavazhattunk a Kétfarkú Kutya Pártra, melynek programja a többi pártéval ellentétben láthatóan megvalósíthatatlan volt. Én azonban nem hallgattam ezekre a buzdító szavakra, mert akkor még nem tartottam ott életkorilag.
A rendszer nem volt teljesen sikeres, mert a szavazók aránya még mindig a 60%-os küszöb körül mozgott.
Bezzeg Oroszországban! Ott nem problémáznak ilyeneken. Nincsenek drága óriásplakátok, tévéreklámok. Ott tudják, ha eredményt akarnak elérni, cselekedniük kell! Ennek szellemében tombolasorsolást rendeznek néhány választókerületben a megjelenők között. Az itthoni fogadtatásra kíváncsi lennék. Halkan jegyzem meg, hogy a kisorsolt ajándékok százalékos megoszlásáról van egy halváy sejtésem. Vagy például színházbelépőket is osztogattak. Nem tudom, az átlag orosz mennyi hasznát veszi, de legalább kap valami értékelhetőt azért, hogy elment állást foglalni az ország ügyében. Rettenetesen hiányzott azonban valami a képből. Nem létezik, hogy a legfőbb orosz népcsalogató eszközt nem vetették be... De végül az esti hírekben már szerepelt: vodkát is osztogattak a hazájukért felelősséget érzők között. Örültem, mert hiányérzetem lett volna, ha ezt nem hallom. S láss csodát: a szavazás félidejében már a szavazásra jogosultak 57%-a járult az urnákhoz. Itthon ezt a számot jellemzően urnazárás előtt 1-2, néha 3 órával szoktuk elérni. Akárhogyan is nézzük, nagyon tudnak valamit ezek az oroszok...
Hát persze, hiába tudja mindenki az eredményt, ha nem megy el senki szavazni, érvénytelen a választás, lehet elölről kezdeni. Igaz, az ellenzék akkor sem veszélyes, de rengeteg pluszmunka, többletkiadás. Legalábbis én így gondoltam, amíg utána nem néztem az orosz választási törvényeknek. Abban pedig az szerepel, hogy nincs érvényességi küszöb, vagyis ha Dmitrij Anatoljevics Medvegyev teljesen egyedül elmegy szavazni és önmagára szavaz, akkor is megnyeri a választást.
Azt hiszem, ennél jobban nem kell magyaráznom a címet...
