Ha már úgyis minden az Oscar-gáláról szól, gondoltam, én is kiosztok egy díjat az általam legjobbnak talált színészi teljesítményért - bár ez nem film lesz...
Tegnap volt négy lyukasórám (kettő lett volna, négy lett belőle), így egy barátommal úgy döntöttünk, rendezünk egy kis szirmai kiruccanást. Fel a 31-esre, az meg elindult velünk és a végtelenül ellenszenves sofőrnővel. Képzeljetek el egy 40-45 év körüli, valamikor vállig érő, de durván bedauerolt, láthatóan festett vörös hajú nőt, aki ha nagyon kihúzza magát, akkor sem veri be a fejét a disznóól szemöldökfájába (falusiak előnyben, ők tudják, mekkora ajtaja van egy szabvány disznóólnak). Mindehhez megkérdőjelezhető arcszépség, megkérdeőjelezhetetlenül borzasztó modor és állandó cigarettaszag társul. Nem ő az utazóközönség kedvence, de nem is kell mindenkinek szeretnie, nem azért van ott. Én például gond nélkül szájbavágtam volna, ha az Ölelés Világnapján (valamikor mostanában volt az is) ő próbálkozik nálam.
A részletes bemutatástól most tekintsünk el, ennyi elég is róla, a lényeg, hogy nem lopta be magát a szívünkbe, ezért mindig vártuk, hogy majd egyszer hátha kárörvendően nevethetünk rajta. Ez a busz indulása után nem sokkal meg is történt, mert az első lámpás kereszteződésben szokásához híven az 1-es ajtó végét állította be a piros lámpa vonalába. Ő úgy is látja a lámpát és így kb. 0,2 másodperccel hamarabb ér el a következő piroshoz. Csakhogy ezzel a szélső sávot sikeresen megbénította, így teljes nyugalommal lelépett a fékről és hagyta hátragurulni az Ikarust. Ezt hátulról dudaszó kísérte, majd egy 25 év körüli nő gyalogolt el a busz mellett, bekopogott az ablakon, a sofőrnő pedig leszállt és hátramentek.
Nem kétséges, belement. Vártunk, vártunk, hátha lesz valami, de aztán eluntuk és leszálltunk. Ahogy tartottunk a buszmegálló felé, hogy átszálljunk egy másik járműre, megnéztük a baleset helyszínét. A sárga FIAT Seicenton kb. 2 centit nyomódott hátrafelé a lökhárító. Nem vészes, egy rúgással kijön. A hűtő nem sérült, nem folyt a víz. Az Ikarus sérülései ebből következően még ennél is kisebbek voltak. Az utcai színielőadás főszereplői ezek után előrefáradtak a busz vezetőfülkéjébe, hogy kitöltsék a kárbejelentőt.
Ezek után szívesen átadtam volna az én díjamat a buszsofőrnek. Nem elég, hogy először bepofátlankodik a kereszteződésbe, utána nem néz a tükörbe, mikor hátraengedi a buszt, nem képes csak jelzésként kapcsolni a hátramenetet (ekkor ugyanis a tolatólámpáról tudták volna mögötte, mire készül), de még ekkor sem volt vége! A kárbejelentőt ugyanis a vezetőfülkében töltötte ki, de úgy, hogy a buszt egy centivel sem mozdította volna odébb. Ott állt tehát a 2 sávos egyetemi út egyik sávjában, közvetlenül a lámpa előtt az Ikarus 435, a lámpán csak ezt kikerülve lehetett átmenni, de ha valaki átment a túlsó sávba, hogy kikerülje, az nem látta tőle a lámpát. Mindezt úgy, hogy kb. 1 percnyire ott volt egy buszmegálló, ameddig mindkét jármű el tudott volna menni, tehát a helyszínrajz elkészítése után a "neveannyaneveszületettszigszáma" kezdetű, legalább tízperces fejezetet le lehetett volna bonyolítani ott is, sőt, a busz nem lett volna annyira útban. De nem. Ő bátor volt. Nem menekült. Vállalta. Az autósok meg oldják meg.
Ezzel kiérdemelte a díjat. Ennyire hülye ugyanis nem lehet valaki. Ezt már biztos, hogy megjátszotta, nem is rosszul...
