Tipikus magyarországi történet:
Átadják az épületet. Vele együtt átadják a WC-t is. A WC-ben papír, papírtartó, kefe, kefetartó. Fél óra múlva a papírtartó üres, a kefe elhajítva. 5-10 perc és a papírtartóban egy új tekercs WC-papír figyel, a kefe pedig szépen vissza van téve a helyére. Megint fél óra, megint nincs papír, megint vándorúton van a kefe. Ekkor már legalább negyed órába telik, mire minden rendeződik. Az első napon még legalább tizenhétszer tűnik el a papír és teleportál a kefe, de a nap végére ennek nyoma sincs.
A második napon aztán öt perc áll vissza a "hadiállapot". Eltelik fél óra, egy óra, két óra... semmi változás. A nap végén a takarítók a kefét visszateszik a tartóba és egy újabb "szent tekercs" szolgálja a közjót. A harmadik nap reggeléig, mikor is másodpercek alatt eltűnik. A takarítók megunják, nem tesznek ki több papírt és a kefét sem rakosgatják a tartóba.
Mivel soha nincs papír, a papírtartó feleslegessé válik, így egy kisebbségi komplexusban és állandó erőfitogtatási kényszerben szenvedő WC-használó letöri. A kefe mindig útban van a lába alatt, ezért vagy eltöri a nyelét, vagy letuszkolja a WC-n, vagy kihajítja az ablakon, vagy hazaviszi (de minek, ha a tartó ottmarad?). A tartó feleslegessé válik, az még kiszolgál jó néhány belesz*rást (jó buli is az), aztán széttapossák.
A takarítók, karbantartók meg csak állnak széttárt kézzel: hová tegyék a papírt és a kefét, mikor nincs tartó? Így nincs papír, nincs kefe, de egy idő után nem is hiányzik senkinek, mert mindenki visz magával papírt. A WC meg vonalkódos lesz.
Eddig a történet, egyszerű, mondhatnám, sablonos, nap mint nap előfordul. Akkor van azonban baj, ha az Erőben zavar keletkezik, ha a történet valamely pontján belép valaki, aki mást tesz, mint ami a dolga. Ebből keletkezik például a Miskolci Egyetem alagsorában látható, elvágott 2 literes flakonba állított WC-kefe. Ez onnan származik, hogy a "se kefe, se tartó" stádiumban levő bioszférát valaki megzavarta egy kefe bejuttatásával, amihez viszont tartót kellett ügyeskedni (majd ha lesz képem, megmutatom, nem semmi). Vagy például ilyenből keletkezik ez:
Ez a mátészalkai Gépészeti Szakközépiskola ebédlőjének WC-je. Az állapota már "se papír, se tartó" volt, az Erőbe viszont valaki csúnyán belezavart azzal, hogy két tekercs WC-papírt helyezett el az illemhelyiségben. Így aztán helyet kellett nekik találni. Na, mégis hol sikerült? Igen, ott. A radiátoron. Nem, nem a falra szerelt tartályon. Az öntapadós WC-papír tartó sem jó. Csak a radiátor. Ami egyébként tényleg jó is lenne, ha a papír nem lenne gyúlékony, a meleg nem szállna felfelé, a WC ajtaját nem kellene folyton bezárni, mert ki sem nyílik a kagylótól és ki lehetne nyitni az ablakot. Ezzel el lehetne érni, hogy valamicske meleg eltávozzon onnan. Meg ha mondjuk nem lenne 4-5 °C-os külső hőmérsékletnél is 80 °C-os a radiátor (Nokiával mérve, nem valami hiteles). Merthogy így a helyiség kicsit más tűzveszélyességi osztályú lett, mint amilyennek tervezték.
De nem meglepő. Aki megzavarja az Erőt, az joggal számíthat arra, hogy életveszélyben van...
